Amióta világ a világ az emberekben mindig megvolt az igény az iratok, dokumentumok sokszorosítására. A középkorban a kódexeket és könyveket még kézzel másolták a szerzetesek, akik nemcsak egyik papírról a másikra írtak, hanem a hibákat is javították. Ez egy rendkívül időigényes műveletnek bizonyult, és gyakran nem volt teljesen hű az eredeti szöveghez, gyakran olvashatatlanná is vált. Miután egyre több másolnivaló adódott, eljött az ideje a forradalmi újításnak. A sokszorosítási eljárások folyamatosan fejlődtek, újabbnál újabb másolási módok jelentek meg.
A legősibb nyomtatási eljárások
A magasnyomtatást, amely a legrégebbi technika, legelőször a távol-keleti civilizációkban alkalmazták. Lényege, hogy a nyomóelemek egy síkban, a nem nyomó elemek ennél mélyebben helyezkednek el. A nyomtatni kívánt szöveget, vagy képet belevésték egy fába negatív formában, majd a kiugró nyomóelemek festékezve és papírra préselve jelenítették meg a másolni kívánt képeket, betűket. Vagyis a nyomódúc felületéből azok a részek emelkednek ki, amelyek a lenyomat rajzát adják a nyomtatást követően. A fehérnek szánt részeket véséssel, kaparással, valamint maratással és olvasztással érték el. A módszert tovább fejlesztették, így az 1041-es esztendő során már olyan nyomóelemeket is elkezdtek használni, amelyek mozgathatók voltak. A magasnyomtatás elvét a mai napig alkalmazzák a többi között a stanc és a perforálás során.
A litográfia, vagy más néven a síknyomtatás feltalálására, egészen az 1796-os esztendőig várni kellett. A működése a következő: egy simára csiszolt porózus kőlapra speciális, koromból és zsírból készült litográfiai krétával rajzolnak. Ez a kőrajz. A kőlapot megnedvesítik, majd olajos nyomdafestéket raknak rá, ami a rajz vonalain megtapad, a kőlap nedves részein viszont nem, így az odakerült festék egyszerűen eltávolítható. A nyomtatásra szánt papírlapot a kőlapra helyezik, majd hozzápréselik. A nagy nyomásra az olajos részek átadják a festéket, így jön létre a litográfia. Ezt a módszert napjainkban már csupán grafikák elkészítése során használják.
A 19. században vált elterjedtté a szitanyomtatás, szerte Európában. Ezt a technológiát többnyire a textiliparban hasznosították. A módszer a mai napig működik a különböző textil termékek elkészítése során, valamint a közúti táblák nyomására is alkalmazzák.
Szenzációs találmány a szőlőprés elvén
Az európai nyomtatás története a német ötvösmester és feltaláló, Johannes Gutenberg nevéhez fűződik. A neve összefügg az első nagy példányszámban nyomtatott dokumentum megjelenésével. Gutenberg az 1400-as évek derekán a szőlőprés mintájára alkotta meg a nyomósajtót, és ezzel forradalmasította a technológiát, mellyel az egyenletes nyomást biztosította. Ezzel az eljárással ugyanis már különálló betűket is lehetett készíteni. Az öntőformák falait úgy alakították ki, hogy állíthatóak legyenek egy úgynevezett matrica segítségével.
A nyomósajtó alkalmazásának elterjedése magával hozta a kéziszedés megjelenését is. Ezt a módszert még napjainkban is használják a nyomdákban.
Első nyomtatványai kisebb sajtótermékek voltak, majd elkészült élete legnagyobb műve, a 42 soros Biblia, amely 641 lapot tartalmazott.
Azóta a betűfémek használata szinte teljesen megszűnt, helyüket gumi, műanyag és fotopolimer nyomóformák vették át. Az ilyen típusú formáról alkalmazott nyomó technika a flexográfia, amely a bélyegzőkészítésből alakult ki.
Az írógépek térhódítása
Az első írógépszabadalmat Henry Mill adta be 1714-ben Angliában, mely végül nem készült el. Az 1770-es években Kempelen Farkas alkotta meg írógépét egy vak művésznőnek, Paradis Teréznek, de gépe sem rajzban, sem képben nem maradt fenn az utókornak. Mindeközben Olaszországban Giuseppe Ravizza navarrai ügyvéd, aki egész életét az írógép tökéletesítésére szentelte, 17 írógépmodellje közül a leghasználhatóbbnak az írózongora („cembalo scrivano”) nevet adta. Néhány olasz feltaláló is kísérletezett egy-egy modellel, de a tömeggyártásra vagy alkalmatlanok voltak, vagy nem volt, aki vállalkozott rá.
Mígnem három műszerész (Christopher Latham Sholes, Samuel W. Soule nyomdászok és Charles Glidden) összefogásának eredményeként 1868-ban az amerikai Milwaukee-ban elkészült az a szerkezet, amely mechanikai elve alapján az írógépek elődjének tekinthető. Találmányukra felfigyeltek a kereskedők és a gyárosok (Densmore, Remington). Az írógép gyári előállítása megindult, majd az egész világon elterjedtek. A 20. század nagy részében az írógépek elengedhetetlen eszközei voltak az irodáknak, hivataloknak és sok hivatásos írónak. A fejlesztések eredményeképpen az elektronikus írógépek is elterjedtek.
A kis példányszámú másolásra is megnőtt az igény az 1800-as években. Az iparosodás és a kereskedelem fejlődése, az állami adminisztráció növekedése során szaporodott azoknak az iratoknak a száma, amelyekre valamilyen okból egyidejűleg több személynek is szüksége volt, vagy amelyekből utólag kellett másolatot készíteni. A XIX. század elejéig az iratok másolását csak az e célra felállított másolóirodák és a minden hivatalban nagy számban foglalkoztatott írnokok végezhették el. Ez a másolási mód azonban igen lassú volt. Több kísérlet történt gyors, az írással egyidejű másolatkészítésre, míg végül az 1862. évi londoni kiállításon Leprince kapott díjat az indigó bemutatásáért. A karbonos vagy indigós másolás elterjedésének két fő akadálya volt a múlt század közepén: nem mutatkozott rá nagy igény, és egyetlen 21 x 27 cm-es másolópapír ára csaknem meghaladta egy irodai alkalmazott egy napi fizetését. Az írógépek számának növekedése végül a mind olcsóbbá váló másolópapír használatát általánossá tette. Később olyan papírt állítottak elő, amelynek hátoldalát bevonták festékanyaggal, és így az egyes példányok közé már nem kellett másolópapírt helyezni.
Az írógépek kora az 1980-as években kezdett hanyatlani, amikor is előbb a szövegszerkesztő gépek, majd a számítógépek és a dokumentumszerkesztő programok vették át a feladataikat. A fejlődő országokban azonban az írógépek jelenleg is nagyon népszerűek.
Stencilgép – a magyar találmány
A huszadik században az irodai sokszorosítás jelentős részét stencilgépekkel végezték. Ezek a szerkezetek az 1980-as évek elejéig meghatározó szerepet töltöttek be a legtöbb hivatalban, irodában. A stencilgép egy magyar feltaláló, Gestetner Dávid nevéhez kötődik. Az 1880-ban szabadalmaztatott találmánya egy speciális tollszár volt, amelyre egy olyan kereket erősített, aminek apró fogai voltak. Amikor ezzel írt, a papíron, az írás nyomában perforálódott a papír. Így, ha egy tiszta lapot rakott a perforált lap alá, majd a perforált lapon végiggörgette a festékező hengert, akkor az alsó, tiszta lapon megkapta az írás másolatát. A gyenge minőségű papírok miatt azonban nem volt tökéletesen olvasható a másolt szöveg. Gestetner ezért jobb minőségű papírokat keresett, végül egy távol-keleti, tartós papírokra lelt, melyeket papírsárkányok elkészítéséhez is használtak. Ezekkel már akár óránként 1200 másolatot is képes volt előállítani, a perforált papírok pedig 10 ezer példány elkészítését is kibírták. Gestetner a folyamatok egyszerűsítéséért egy fakaretes készüléket készített: ez volt a stencilgép őse. A fejlesztéseknek köszönhetően belekerültek modern eszközök is a gépbe: előbb dobhengerek, melyek körül a stencilformák forogtak, majd a kézi hajtást felváltotta az elektromos áram hajtotta motor a szerkezetben.
Az ionágyútól a fénymásolóig
Az első fénymásoló az amerikai Chester Carlson nevéhez fűződik az 1940-es években. Ám még jóval Carlson találmányának megjelenése előtt, 1928-ban Selényi Pál fizikusprofesszor kidolgozta az elektromos képek rögzítésének eljárását. Selényi technikáját akkor még nem fénymásolónak, hanem ionágyúnak nevezték. Kutatási eredményeit 1935-ben tette nyilvánossá, azonban anyagi gondok miatt nem sikerült megvalósítani az elképzelését és használatba ültetni a feltételezéseit.
Az első automata fénymásológépek az 1960-as években jelentek meg, ezek akár 7-8 másolatot is el tudtak készíteni percenként. De méretük és súlyuk miatt a használatuk korlátozott volt. A fénymásolatok minősége sem volt még tökéletes, gyakran jelentek meg csíkok és sötét foltok a papíron.
Az áttörést az 1970-es évek hozta meg, amikor is egyre nagyobb számban jelentek meg a piacon a fénymásoló gépek, melyek manapság is az irodák elengedhetetlen eszközei.
A nyomtatás forradalma
Az első mai értelemben vett mátrixnyomtató 1968-ban született meg. Ez egy asztali számítógép modulja volt, nagy térigénnyel. A nyomtatópiac az 1970-es években robbanásszerű fejlődésen ment keresztül, amely mindmáig tart. Előbb a „margarétakerekes” nyomtatót alkották meg, a xerografikus és elektrografikus eljárásokat, melyek az első másoló technikára épülő gépek. Majd 1983-ban a Hewlett-Packard a Canon-nal közösen kifejlesztette a tintasugaras nyomtatókba kerülő nyomtatófejet. Egy évvel később a HP első tintasugaras nyomtatóját, a legendás „Thinkjet”-et dobta piacra, mely forradalmat indított el mind a céges, mind az otthoni nyomtatásban. Napjainkban a legelterjedtebb nyomtató típus a lézer és a tintasugaras nyomtató.
A digitális kor kihívásai
A sokszorosításra alkalmas eszközök fejlesztését a kor igényeihez igazítják. Fontossá vált, hogy minél gyorsabban és minél több példányt lehessen előállítani a legrövidebb idő alatt, kevesebb energia és anyagi ráfordítással. A fokozódó versenyben a gyártók igyekeznek lépést tartani az aktuális fogyasztói trendekkel, és olyan eszközöket létrehozni, melyek alkalmasak a változó elvárások kielégítésére.
A digitális nomádok számára, akik beleszülettek a modern technológia korába, fontos, hogy bárhol és bármikor végezhessék munkájukat, a fix irodai keretek helyett. A telekommunikáció és az internethálózatok fejlettsége megadja ehhez az alapot, de elvárják a munkájukhoz szükséges eszközöktől is, hogy kicsik, praktikusak és gyorsak legyenek. Az elektronikus munkaeszközök hordozhatóvá tétele azonban már nem csak a számítógépes eszközökre - notebook, telefon és audió készülékekre - terjed ki, hanem a nyomtatók piacát is érinti, ami által új fejlesztési irányok nyíltak meg a szegmens képviselői számára. Nem régiben olyan apró nyomtató jelent meg a piacon, mely a tenyerében is elfér. A Colop által kifejlesztett E-mark színes jelölő egy kézmozdulattal nyomtat logót, QR vagy vonalkódot, sorszámot, dátumot, szöveges feliratot, képet, bélyegzőt, vagy bármilyen egyedi nyomatot. A paramétereiről és felhasználhatóságának további lehetőségéről korábbi cikkünkben olvashatóak részletek. Az E-mark nyomtató sokoldalúságát ez a videó mutatja be.
A mobiltelefonhoz csatlakoztatható Bluetooth kompatibilis fényképnyomtatók ugyancsak a legújabb generációs eszközök közé sorolhatók. A tintapatron nélküli hőszublimációs elven működő készülékek USB porton keresztül, de vezeték nélkül is csatlakoztathatók bármilyen mobil eszközhöz (telefon, tablet), mindössze egy érintéssel, így bárhol, bármikor életre hívhatók a digitális eszközön tárolt fényképek.
Az utóbbi években a fejlesztőknek és a gyártóknak még egy fontos szemponttal kell számolniuk, még pedig a környezettudatos előállítással és használattal. Ez a törekvés az újrahasznosított papírok és kazetták térnyerésében már tetten érhető. A környezetvédelemben úttörő munkát végez a Pelikan, miután ingyenes újrahasznosítási programjában nem csak saját, hanem más gyártók üres patronjait is gyűjti. 2015-ben csaknem 1500 tonna üres patron került a céghez, melyből több mint 1200 tonna újra felhasználható, patrononként 1,5 kg nyersanyagot takarítva meg.
Cikkünkben kitértünk arra is, hogy ahol lehetséges, karton csomagolóanyagokat használnak, amelyek nagyrészt újrahasznosított anyagokból készülnek.
A jövő kihívásait még csak feltételezni lehet, de az biztos, hogy az egyre szigorúbb előírások és a fenntarthatóság miatt a termékfejlesztések abba az irányba mennek, hogy minél kevésbé legyenek károsak a környezetre.